Gondolkodtam már egy ideje kajás blogon. Szeretek a konyhában, és elkötelezett híve akarok annak lenni, hogy hozzuk vissza a főzés szeretetét. Ezt a szeretetet szeretném a fiamnak is megtanítani, nem akarom hogy a konyha ismeretlen hely legyen számára. Aki pedig ismeri a cinikus énemet, az pontosan tudja, hogy a blogomban megosztott szendvicsszerű izé után lesz egy fricska bejegyzésem. Ez számomra amolyan kihagyhatatlan dolog. Bunkó, vagy cinizmus egyre megy, akkor is azt érzem, hogy az első posztnak az alapoknál kell kezdődnie, így hát első bejegyzésben elmesélem, hogy készül a szendvics...
Tetszőleges pékárut (zsemle, kifli, kenyér-végtelenített fajtája, és minőség közül választható) általad kedvelt formára vágod. Kenyeret szelni, zsemlét, kiflit félbe vágni például.
A képen egy zsemle látható félbe vágva.
Erre margarint kentem. Joghurtos Delma margarint kedveljük, mert jó az íze, és a színe is elfogadható. Ezzel a margarinnal, kenőkéssel megkenem a zsemlét. A fél zsemle mindenhol kapjon a margarinból, nem a csak a közepére maszatolni, mert úgy hülyén néz ki, és nem csak a közepét esszük meg, hanem körbe mindenhol is. Tetszőleges szalámival és vagy felvágottal feldobod a szendvicsedet. Itt is végtelenített a lehetőség, a minőség, a szín, és forma, meg az íz.
A képen Daninak az általa kedvelt párizsi, és olasz felvágott látható, és azért mindegyik, mert nem jutott dűlőre, mindkettőt kívánta.
Mellé nem csak beígértem az uborkát, és paradicsomot, hanem kapott is, és bár ezen a képen nincs, majd a következőn látható lesz, de aztán paprikát is kért mellé. A fent nevezett zöldségeket gyerekbarát méretre vágtam. Mert ha odabiggyesztenék egy darab bunkó formájú uborkát, vagy paradicsomot, ami orrba-szája folyna ha beleharapna, az én fiam se enné meg...
E számomra jobb kinézetű szendvics mellé tejet is kapott, mert a tej élet, erő, egészség! (Volt gyerek korunkba, azóta a tehén is manipulálva van, meg amit eszik, meg az is amit kiad.
Mindezt tálalni valami tányérszerűn, nálunk Dani a kék tányér mellett dönt rendszeresen, mert az fiús.
Fent nevezett műveletet addig ismételni, amíg a gyermek, azt nem mondja "Anya! Jól laktam!"
Sok sikert, és ezzel az alapokat elsajátítottuk közösen :)
Nagyüzemben pedig tessék szisztematikusan dolgozni, egyik oldalról szedni, másikra lerakni, a következő szalámizza, és vagy felvágottat tesz rá, majd legyen valaki aki szeletel. Szívesen!
Folytatás következik. Ötletekkel, érdekességekkel, receptekkel, és sokkal kevesebb fricskával.
